Martin Ackermann: „Az éghajlathoz való alkalmazkodás? Védd magad"

Az éghajlatváltozás korlátozása érdekében nemcsak a jövőbeli szennyezőanyag-kibocsátásokat kell kompenzálni, hanem a történelmi kibocsátásokat is.
Az egyik megoldás egyfajta „atmoszférikus porszívó” lehet. Távolítsuk el egünkről a felesleges szén-dioxidot. De mit kezdjünk vele utána?
Ahelyett, hogy a kőolajból kivonnánk a szenet polimerekhez, gyógyszerekhez, rostokhoz, üzemanyagokhoz és hasonló termékekhez, atmoszférikus CO2-t használunk.
Ez egy egyszerű ötlet, de technikai szempontból rendkívül nagy kihívást jelent, és ez az alapja az EMPA „A légkör bányászása” nevű új kutatási kezdeményezésének.
Martin Ackermann, az EAWAG igazgatója, amely a témában együttműködik a Svájci Szövetségi Anyagtudományi és Technológiai Laboratóriumokkal, elmagyarázza, miért van ez mindenekelőtt vízválság, mit kell tenni a megoldás érdekében, és mit lehet előállítani üvegházból. gáz CO2.
Martin Ackermann 2006 óta a Svájci Nemzeti Tudományos Alapítvány professzora az ETH Zürichben, 2008 augusztusa óta egyetemi docens, 2015 óta pedig a Microbial Systems Ecology rendes professzora.
1971-ben született Schwyzben, biológiát tanult az egyetemenBázeli Egyetem és PhD fokozatát a rajnai városban szerezte meg Urs Jenal és Steve Stearns társaságában a baktériumok öregedéséről.
A doktori fokozat megszerzése után két évig posztdoktoriként Lin Chao mellett dolgozott a San Diego-i egyetemen. 2004-ben csatlakozott Sebastian Bonhoeffer csoportjához a Zürichi Műszaki Egyetemen.
Martin Ackermann csoportja a baktériumok ökológiájával és evolúciójával kapcsolatos alapvető kérdésekkel foglalkozik: a fajokon belüli és a fajok közötti kölcsönhatásokkal, a baktériumok hogyan birkóznak meg a folyamatosan változó környezetben, valamint azzal, hogy a mikrobiális közösségek tulajdonságai és funkciói hogyan alakulnak ki az egyes sejtek tevékenységéből, a köztük lévő interakciókat.
A Svájci Szövetségi Víztudományi és Technológiai Intézet vezetőjének csapata gyakran egysejtszinten dolgozik, és azon töpreng, hogy ez a perspektíva hogyan nyújt olyan betekintést, amelyet populációs kísérletekkel nem lehetne elérni.
Az ETH Zurich célja, hogy modellekkel a laboratóriumban kidolgozza az alapelveket, majd ezeket a koncepciókat természetesebb helyzetekben tesztelje.
A kutatóintézet általános célkitűzésein túl Martin Ackermann végső célja az, hogy elmélyítse a természetben előforduló baktériumok biológiájának megértését (beleértve a gazdatársulásokat is), és gyakorlati betekintést nyújtson a bakteriális aktivitások ellenőrzéséhez és kiaknázásához.
A biológián kívül az igazgató a megfelelő személy a szén-dioxid-leválasztás témájával és az általa irányított EAWAG és az EMPA együttműködésével.

A szén-dioxid egy erőforrás, és a légkör az… „enyém”
Tanja Zimmermann: „Megpróbáljuk „materializálni” az energiát”

Megoldásokat találni az éghajlati válságra, és a légkört egyfajta „bányának” használni a CO2 kinyerésére és értékes anyagok előállítására: ez nem egyszerű teljesítmény. Nem félsz attól, hogy nem tudsz megfelelni az elvárásoknak?

„Először is egy személyes értékelés: nem jó úton járunk. A hatékony éghajlatvédelemre vonatkozó célok, mint például a nulla kibocsátás 2050-ig, jelenleg még messze vannak. Továbbá sok a felzárkózás az éghajlati alkalmazkodás terén, vagyis abban, hogy megfelelően reagáljunk a globális felmelegedésre, ami folyamatosan változik. Tehát még mindig sok a tennivaló. És jobb lesz, ha mielőbb elkezdjük...”.

És az EMPA és az EAWAG képes-e egyedül kezelni ezt a herkulesi feladatot?

„Nagyra értékeljük az EMPA-val való együttműködést általában, de különösen az éghajlati kérdésben. Szeretnénk továbbfejleszteni közös kampuszunkat, mint olyan helyet, ahol intenzíven dolgozunk az éghajlati megoldásokon. Fejlesztésükhöz minden elérhető erősséget össze kell kapcsolni, az alapkutatástól kezdve, amelyben a két Műszaki Egyetem Szövetségiek (Lausanne és Zürich, szerk.) különösen erősek az új ismeretek gyakorlati alkalmazásokba való átültetésében, legyen szó új technológiákról vagy új szabályozások és törvények tudományos alapjáról. Az ETH Domainen belül tökéletesen kiegészítjük egymást."

Nehézfémek a grönlandi folyókban: az új tanulmány…
Szénleválasztás és -tárolás: hogyan használjuk a CO2-t?

Milyen konkrét hozzájárulást tud nyújtani a kutatás a klímaválság megoldásához?

„Amikor klímakutatásról beszélünk, általában mérésekre és modellezésre gondolunk, vagyis a probléma leírására. Bár ez feltétlenül elengedhetetlen, szükségünk van még valamire – megoldásokra. Nagyjából kétféle választ különböztethetünk meg a klímaválságra. Egyrészt az éghajlatvédelem vagy enyhítés, azaz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését és a CO2 légkörből való eltávolítását célzó technológiák és politikai stratégiák, amint azt a „Légkör bányászása” projekt előirányozza. Másrészt az éghajlathoz való alkalmazkodás, a globális felmelegedés természetes és emberi ökoszisztémákra gyakorolt ​​káros hatásainak visszaszorítása vagy minimalizálása, például a szélsőséges időjárási események elleni védelem. Nyugodtan fogalmazva: az éghajlathoz való alkalmazkodás végső soron az önvédelemből, vagyis a jólétről való gondoskodásból áll. A klímavédelem önzetlen, és globális hatással bír. Mindkettőre van szükségünk, nem az egyikre vagy a másikra.”

Vízkutató intézetként mi a szerepe az EAWAG-nak mindebben?

„Az ENSZ szerint a klímaváltozás mindenekelőtt vízválság. Igaz, hogy az éghajlat melegszik, de ez megváltoztatja a víz elérhetőségét és a csapadékmintákat is. A tél csapadékosabb, a nyár melegebb és szárazabb lesz. Ez azt jelenti, hogy egyszerre két problémával kell szembenéznünk: télen extrém mennyiségű víz érkezhet heves csapadék formájában és komoly károkat okozhat, míg nyáron helyenként kevés a víz. Ezért korlátoznunk kell a szélsőséges csapadék okozta károkat, ugyanakkor a nyárra tartalékolnunk kell a víz egy részét. Ez az oka annak, hogy az éghajlatot az EAWAG egyik kulcstémájaként határoztuk meg, amely korábban kevésbé volt egyértelmű”.

A blokkláncban a szén-dioxid leválasztása és újrafelhasználása
Mennyibe kerül egy CO2-semleges Svájc?

Mi a hozzávetőleges munkarendje?

„Jelenleg az ETH Domain partnerintézményeivel együtt tanulunk, ahol a legjobban tudunk együttműködni, például a vízhez és az éghajlathoz való alkalmazkodás terén.”

Milyen konkrét igényekre szeretne reagálni?

„Csak egy példa: egy valósághű laboratóriumot hozunk létre Bernben, ahol együttműködünk hatóságokkal, lakosokkal és kutatópartnerekkel. A cél az, hogy a környéket úgy alakítsák át, hogy 15 év múlva is kellemes és biztonságos legyen az élet, köszönhetően a kék-zöld infrastruktúrának, valamint a víz és a növényzet beépülésének a városrészekbe. Mindezt azért, hogy az emberek fel legyenek készülve a szélsőséges időjárási eseményekre, ugyanakkor nyáron elegendő vízhez és hűtéshez jusson."

Innováció és fenntarthatóság: ez az új campus Dübendorfban
Martin Eichler: „16,3 milliárd a szén-dioxid leválasztására és tárolására”

Az új kutatási kezdeményezéseket is finanszírozni kell. Honnan származnak az alapok?

„Mint már mondtam, a klímavédelem és az alkalmazkodás témáját stratégiai fókuszként határoztuk meg, és ennek megfelelően – gazdaságilag is – minden bizonnyal támogatni fogjuk.”

Miért fontos, hogy Svájc úttörő szerepet játsszon ezen a területen?

„A klímavédelemnek két aspektusa van: az első a felelősség. Gazdag és rendkívül innovatív, ugyanolyan magas CO2-kibocsátással rendelkező országként Svájcra nagyobb felelősség hárul, amelyet teljesítenie is kell. A második egy gazdasági érv: az éghajlatvédelem és az alkalmazkodás területén az innovációkban óriási lehetőségek rejlenek, és a svájci ipar óriási piacává válhatnak. A klímaalkalmazkodással összefüggésben van még egy tényező: hazánk minden ágazata megváltozik a klímaváltozás miatt: a mezőgazdaság, a hegyvidék, a települések. Ezért Svájc érdeke, hogy felkészüljön az éghajlatváltozás negatív hatásaira, és megvédje magát az ellen..."

Nagyobb épületek épülnek Svájcban aerogéllel
CO2 rögzítése és tárolása: 5 stratégia a nettó nulla felé vezető úton.